A gyertya tüzelőanyaga szobahőmérsékleten szilárd, és csak légnemű állapotban éghető. Égésekor a gyertya lángja megolvasztja a gyertya anyagát. A megolvadt anyagot kis csészeként szilárd anyag veszi körül, amely nem engedi elfolyni az előbbit. Közelről látható az is, hogy a kanóc alja ázik az olvadékban, míg a kanóc teteje száraz. A hajszálcsövesség miatt a gyertya megolvadt anyaga folyamatosan felszívódik a kanóc tetejére. Az olvadt anyag egyre fogy, a láng lejjebb jön, és újabb gyertyaanyag olvad meg. A kanóc teteje belelóg a láng forró részébe és elég. (A láng forró részen kb. 1200 °C hőmérséklet van, a láng alján kb. 600 °C van, tehát a láng hőmérséklete 600-1200 °C közt változik.) A kanóc tetején az olvadék elpárolog, a gőzei elbomlanak, bomlástermékei a gyertya lángjában elégnek. A gyertya lángjának belsejében tehát éghető gázok vannak. Ezt egy egyszerű kísérlettel lehet bizonyítani: ha a gyertya lángjába üvegcsövet teszünk, az éghető gázokat ki lehet vezetni és azokat az üvegcső végén meg lehet gyújtani.