A gyertyát már a rómaiak is használták, de még a 19. század első felében a középnemesek is takarékosan bántak vele. Mielőtt széles körben elterjedhetett volna, kiszorította a petróleum, a gázláng, majd a villany világítás. Pályafutása mégsem zárult le:

 

 

Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.

 

A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során.

 

A 19. század elején felfedezték a sztearint, a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani.

 

Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.

 

 

 

Oldal: Gyertya története
Vellai Gyertya - © 2008 - 2024 - vellaigyertya.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat